Komáromi Gergely

Történelmet tanítok az iskolában az utóbbi néhány évben. Korábban két évtizedig a médiában dolgoztam, hírszerkesztőként, újságíróként, szerkesztőként. A Burattinóban először a mai BuraGo játék előző változatával foglalkoztam, az első hónapokban még nem tanítottam. 2020-tól azonban elkezdtem tanítani is, később osztályfőnöki feladatokat is kaptam. De miért éppen történelmet tanítok? A történet egy emésztőgödörrel kezdődött, nagyjából 10-11 éves lehettem. Azt a feladatot kaptam apámtól, hogy segítsek a kertben kiásni az emésztő helyét. Egyszer csak egy pénzdarabot forgattam ki a földből, amiről kiderült, hogy egy 1812-es rézkrajcár. Ez a „lelet” alapozta meg történelmi érdeklődésemet, mindent tudni akartam a kétkrajcáros miatt a régi időkről. Szájtátva hallgattam nagyapáim háborús történeteit, és a családi elbeszéléséket 1956-ról, a nyilasok vagy a kommunisták gazságairól. Később pedig már az is foglalkoztatott, hogyan függnek össze akár egymástól időben távoli történelmi események, lehet-e kapcsolat a mohácsi csata következményei és a rendszerváltás utáni parlamenti választások eredményei között? Miért és mióta szakad szekértáborokra a magyarság? Hogyan tudták megállítani 1956-ban a csepeli melósgyerekek a világ legerősebb katonai hatalmát, a Szovjetuniót és a Vörös Hadsereget? Például ilyen kérdésekre próbálom megkeresni a választ töri órákon. Mert engem ez érdekel és hiszek abban, hogy a lelkesedés és az érdeklődés átmegy. És abban is hiszek, hogy a sokszor nehéz sorsú, sokszor tanulási problémákkal küszködő, sokszor fegyelmezetlen gyerekek is értékelik a lelkesedést. Persze a törinél is fontosabb, hogy motiválni tudjam tanítványaimat, hogy akarjanak valamit, hogy legyenek álmaik, céljaik és ezért képesek legyenek tenni.