Botka Ákos

Botka Ákos vagyok. Számomra nem létezik „reménytelen” gyerek. Szerintem a pedagógus feladata valahol ott kezdődik, hogy a tananyagon kívül a gyereket is lássa. Lássa a nehéz reggeleket, a túlterheltséget. Lássa, honnan jön és hova megy haza a diák.

Meggyőződésem, hogy mindenki jó valamiben, csak meg kell találni mi az és támogatni benne. Mindegy mit csinálsz, csináld jól! Találd meg mi az, amiben örömöd leled, abban biztos jó leszel.

Ha én hiszek bennük, egy idő után, talán ők is elkezdik elhinni magukról, hogy képesek elérni a céljaikat.

Nem az érdekel, hogy mindenki megtanulja kívülről az összes képletet. Sokkal fontosabb, hogy mindenki rálásson a nagy képre, az összefüggésekre, legyen szó fizikáról, kémiáról, vagy a globalizációról.

Csodálatos a Burattinóban, hogy itt az egyéni bánásmód nem csak egy üres kifejezés, hanem a napi munka része. Ebben a közösségben lehetőség van arra, hogy valóban odafigyeljünk a gyerekekre, és segítsünk nekik megtalálni a saját útjukat. Úgy gondolom, hogy a fejlődés alapja a bizalom és az a fajta támogató közeg, ami ezt az iskolát jellemzi.

Én minden reggel fülig érő szájjal megyek be a Burattinoba és ezt a mosolyt nem én teszem oda. Ez ott születik az arcomon.