Nagy Eszter

Nagy Eszter vagyok, civilben a reklámszakmában dolgozom, de mindig is érdekeltek a társadalmi kérdések, és nagyon szeretek segíteni is. A burattinónós tanárok, alapítók egy jó részét ismertem korábbról baráti kapcsolatokon keresztül. Amikor 2 évvel ezelőtt karácsonyi adományozás keretében elvittünk egy csapat gyerekotthonos gyereket korcsolyázni, akkor szembesültem azzal, hogy az a szülői odafigyelés, gondoskodás, ami a mi gyerekeinknek annyira természetes, hogy észre sem veszik, az mekkora kincs az ő számukra, és hogy mennyire fontos lenne a saját későbbi életük, kötődéseik szempontjából, hogy mégis megtapasztalhassák azt. Így amikor felmerült a kérdés, hogy volna-e kedvem csatlakozni a csapathoz az önkéntesek koordinátoraként, nem sokat gondolkoztam. Az önkéntesek között rengeteg odaadó, lelkes, segíteni tudó embert ismertem meg, és bár rengetegszer megköszönjük nekik a segítségüket, nem tudunk eléggé hálásak lenni nekik. Sokszor érzem azt, hogy a világ csak azért működik, mert vannak benne ilyen emberek is. A burattinós élmények nagy elhatározásra sarkalltak: 2025 őszén belekezdtem egy szociálpolitika mesterszak elvégzésébe az ELTE-n, mert nagyon szeretném rendszerszinten is megérteni, hogyan működhetne jobban ez a szféra.